Autonómiakoncepció - mi is az?
Forrás http://www.magyarszo.rs/arhiva/2008/04/12/
A Magyar Koalíció szakértői által kidolgozott koncepció kivonatos ismertetése - Várjuk a véleményeket!
Közös politikai programjának egyik sarkalatos alapköveként hirdette meg a Magyar Koalíciót alkotó három politikai párt (VMSZ, VMDK, VMDP) a koalíció autonómiakoncepcióját. A dokumentum teljes, integrált szövegét mától kezdve elérhetővé válik a Magyar Szó honlapján (www.magyarszo.rs), önmagában ez azonban még nyilván kevés ahhoz, hogy szélesebb körű társadalmi közvitát, vagy akár párbeszédet váltson ki. Ezért kísérletet teszünk arra, hogy egyrészt a koncepció száraz, meglehetősen bonyolult jogi stílusát közérthetőbb nyelvezetre „fordítva” ismertessük annak leglényegesebb pontjait és tételeit, másrészt közismert és nem közvetlenül érintett gondolkodókat kérünk fel annak nyilvános véleményezésére. Nézzük tehát, mit tartalmaz a Magyar Koalíció autonómiakoncepciója!
Amint az a sajtóban is több ízben megjelent, a Koalíció vezetői „hat pilléren nyugvó” koncepcióként hirdették meg elképzelésüket. Ez gyakorlatilag az autonómia fogalmának hatféle módon történő megközelítését jelenti. Vegyük sorba őket!
1. SZEMÉLYI ELVŰ (PERSZONÁLIS) AUTONÓMIA
Talán a leggyakrabban emlegetett, de a közvélemény számára talán mégis a leginkább homályos tartalmú autonómiaforma. A végletekig leegyszerűsítve, a koncepció megalkotói ezalatt a Magyar Nemzeti Tanács létezését és működését értik. A Magyar Nemzeti Tanács eszerint az itt élő magyarság legfőbb érdekképviseleti szerve, létezését törvény biztosítja, önálló vagyonnal és jogi személyiséggel rendelkezik - és természetesen bizonyos hatáskörökkel, felhatalmazásokkal. A koncepció négy olyan területet jelöl meg, amelyben fontosnak látja, hogy legyenek ilyen felhatalmazásai:
oktatás
művelődés
tájékoztatás
hivatalos nyelvhasználat
A talán legfontosabb kitétel, hogy a Magyar Koalíció azt akarja elérni, hogy a Magyar Nemzeti Tanács átvehessen bizonyos hatásköröket és döntési jogokat a fenti négy témakörben a helyi önkormányzatoktól, a tartománytól és a köztársaságtól. Hogy pontosan melyek ezek, azt a dokumentumnak ez a része összesen 26 pontban sorolja fel. Aki valamelyest is kísérte a Tanács munkáját az elmúlt években, az észreveheti, hogy ezek közül a pontok közül igen sok már megvalósult és működött eddig is, az újdonságok közül viszont a minden bizonnyal legnagyobb horderejű éppen az, amelyik kimondja, „részt vesz a közigazgatási szervekkel együttműködve a magyar választói névjegyzék felállításának a folyamatában”. Ez a pont ugyanis a Tanács eddigi működésének egyik legérzékenyebb és leginkább vitatott kérdését érinti, ez pedig maga a Tanács megválasztásának a módja. Mint ismeretes, ez eddig (egyetlenegyszer, több választás ugyanis nem volt) közvetett módszerrel történt, elektorok útján, ami miatt sokan megkérdőjelezték az MNT legitimitását. A „magyar választói névjegyzék” fogalom megjelenése az autonómiakoncepcióban viszont azt jelenti, hogy a Koalíció egyértelműen állást foglalt a közvetlen megválasztási mód mellett. Ennek a célnak a megvalósulása - ismét csak leegyszerűsítve - azt jelentené, hogy ezentúl a helyi, tartományi és köztársasági képviselők megválasztása mellett mi, (választói névjegyzékben bejegyzett) magyarok még egy negyedik listára is szavazhatnánk, amelyen közvetlen módon megválaszthatnánk a „saját” vajdasági magyar „parlamentünket”.
A személyi elvű autonómia keretein belül maradva még a koncepció célul tűzi ki, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a magyarság szempontjából fontosnak ítélt óvodákat, általános és középiskolákat, diákotthonokat és felsőoktatási intézményeket alapíthasson, illetve, hogy javaslattételi és véleményezési joga legyen azon oktatási-nevelési intézmények vezetői szerveinek megválasztása esetében, amelyeknek nem alapítója, viszont maguk az intézmények a magyarság szempontjából fontosak. Az oktatás terén fontos még a következő tétel: „A Magyar Nemzeti Tanács dolgozza ki az alapfokú és középfokú oktatás tantárgyainak szerb alapprogramba nem tartozó részeit, különös tekintettel a történelem, földrajz, a zene- és képzőművészet és más tárgyak magyar közösség sajátosságait kifejező elemeire, továbbá a magyar nyelv és irodalom tantárgyak tantervét”. Nyilván minden gyakorló szülő és pedagógus érzi a mondat súlyát, így az további magyarázatra nem is szorul.
A művelődés területén a koncepció szintén kimondja a Tanács intézményalapítói jogát (illetve javaslattételi és véleményezési jogát - akárcsak a fenti esetekben), külön is megnevezve két intézményt, a Forum Könyvkiadót és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet, ugyanakkor fontos még, hogy olyan fogalmakat is beemel programjába, mint a „kulturális örökségünk elemeinek védett kulturális javakká történő nyilvánítása”, a „kulturális javak lajstromának létrehozása” és a „kiemelt jelentőségű építészeti örökség” megvédése.
A tájékoztatás terén a koncepció szintén alapítói jogokat állapít meg, illetve javaslattevői és véleményezési jogkört a következő szervek és médiaházak vezető szerveinek kinevezése esetén: Köztársasági Műsorszórási Ügynökség, Vajdasági Közszolgálati Rádió és Televízió (és annak programbizottsága). Nem tudni, véletlen mulasztás-e, vagy tudatos döntés, mindenesetre az újságírói szem itt véli felfedezni a koncepció talán legnagyobb hiányosságát. A dokumentum ugyanis egyetlen pontban, semmilyen módon nem tér ki és nem foglalkozik épp azokkal a kiadóházakkal, amelyeknek máris és ténylegesen az alapítója: a Magyar Szóval és a Hét Nappal.
A hivatalos nyelvhasználat terén a dokumentum elsősorban két, már létező jogkört erősít meg (városok, községek és települések hagyományos magyar elnevezései, illetve véleményezési jog utcanevek változtatása esetén).
Magáról a Magyar Nemzeti Tanács megválasztásáról már esett szó, a koncepció egy külön pontban foglalkozik ennek részleteivel. Mivel az elmúlt évek legvitatottabb kérdéséről van szó, álljon itt ez az egy pont teljes egészében, rövidítések nélkül:
„ A Magyar Nemzeti Tanács tagjainak megválasztása általános, többpárti, egyenlő, közvetlen és titkos szavazás útján történik, listás-részarányos választási rendszerben. A mandátumok elosztása során a természetes küszöb érvényesül.
A szavazáson választóként, illetve jelöltként a vajdasági magyarok választói névjegyzékén szereplő, általános választójoggal rendelkező választópolgárok vehetnek részt.
A jelöltlisták állításának joga a magyar politikai pártokat és a vajdasági magyarok választói névjegyzékén szereplő személyekből álló polgári csoportokat illeti meg.
Az általános választói névjegyzék részét képező magyar választói névjegyzéket a közigazgatási szervek hozzák létre, együttműködve a magyarság érdekvédelmi szervezeteivel.
A magyar választói névjegyzék akkor tekinthető létrehozottnak, amennyiben a legutóbbi népszámlálás adatai alapján a magyar közösség tagjainak legalább 50%-a szerepel rajta”.
2. REGIONÁLIS ÖNKORMÁNYZATOK - MAGYAR TÖBBSÉGŰ MULTIETNIKUS RÉGIÓ
A második pillér. Habár a koncepció megfogalmazói - nyilván tudatosan - kerülték a „területi autonómia” megfogalmazást, nyilván az egész koncepciónak ez a része váltja ki a legnagyobb politikai hullámverést a szerb politikai közeg és közvélemény részéről egyaránt. Hogy miért, az nyilvánvalóvá válik a következő egy mondatból: „A Magyar Koalíció határozott célja egy szabadkai székhelyű régió, a Magyar Autonóm Körzet megteremtése, amely Ada, Csóka, Kishegyes, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya, Törökkanizsa és Zenta községeket és Szabadka Városát ölelné fel”. Az elképzelés szerint ez a körzet választott képviselő-testülettel, végrehajtó szervvel, önálló vagyonnal és saját bevételekkel rendelkezne, létrehozásáról, illetve az ahhoz való csatlakozásról pedig a régió választópolgárai népszavazás útján döntenének.
A régió hatáskörei egyébként a következők lennének: területfejlesztési koncepció kidolgozása, településfejlesztési tervek összehangolása, az infrastruktúra koordinált fejlesztése, a mezőgazdaság összehangolt fejlesztése, egyenrangú nyelvhasználat, erdő-, víz- és hulladékgazdálkodás egyes feladatai, az egészségügyi, oktatási és művelődési intézményrendszer működtetése, intézményfenntartás.
3. POLITIKAI AUTONÓMIA - RÉSZARÁNYOS PARLAMENTI KÉPVISELET
A harmadik pillér azt a politikai közgondolkodásban már többször felvetett ötletet szentesítené és véglegesítené, mely szerint a magyarságot (és a többi kisebbséget) a konkrét választási eredményektől függetlenül meghatározott számú képviselői hely, illetve mandátum illetné meg a köztársasági és a tartományi parlamentben. A szavatolt képviselői helyek számának megállapításához a koncepció legutóbbi népszámlálás adatait veszi alapul.
4. VAJDASÁG AUTONÓMIÁJA
Röviden, a Magyar Koalíció negyedik pillérként Vajdaság jelenleginél jóval nagyobb mértékű autonómiájáért száll síkra, amely rendelkezik törvényhozói, végrehajtási és részbeni igazságszolgáltatási ismérvekkel.
5. HELYI ÖNKORMÁNYZATI AUTONÓMIA
Az ötödik pillér elnevezése önmagáért beszél, a kulcsszó pedig a decentralizáció a jelenlegi állapothoz viszonyítva. A legfontosabb konkrét célkitűzések, amelyeket az autonómiakoncepció ezen a téren meg kíván valósítani, a következők: az önkormányzati vagyon visszaállítása, a kommunális rendőrség létrehozása, a helyi rendőrségi vezetők kinevezése során egyetértési jog, az állam jogköreinek szűkítése, közvetlenül választott polgármester, az önkormányzati képviselők egyéni (többségi) rendszerben történő megválasztása, valamint a (kisebb) települési önkormányzatok megalakulása.
6. A KÖZIGAZGATÁS ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TERÜLETI SZERVEZÉSE
Arról, hogy a hatodik pillér alatt a koncepció elkészítői pontosan mit értenek, a legpontosabban a fejezet kulcsmondata árulkodik: „A Magyar Koalíció ennek értelmében elengedhetetlennek tartja, hogy a Belügyminisztérium Szabadkai Területi Igazgatóságának, a Köztársasági Egészségbiztosítási Intézet, a Nemzeti Foglakoztatási Szolgálat, valamint a Köztársasági Nyugdíjbiztosítási Alap szabadkai székhelyű regionális kirendeltségeinek az illetékessége Szabadka Városa mellett Ada, Csóka, Kishegyes, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya, Törökkanizsa és Zenta községek területére terjedjen ki.”
KÓKAI Péter
